fbpx

Miért nehezebb vezetni mint követni, és hogyan lehetne ez igaz?

 In aktualis, blog

A joymotion dance egyik figyelemre méltó blog bejegyzése, eredeti  szöveg itt található: http://joymotiondance.com/balancing-lead-follow/ (magyar nyelvre fordította: Benő Évi)

Miért nehezebb vezetni mint követni, és hogyan lehetne ez igaz?

Állandóan ezt a kijelentést hallom: “A vezetés nehezebb, mint a követés.” Néha védekezően, máskor a jogosult szerepéből, “de csak az elején a kezdő és a középhaladó időszakban”, mindig egy szempontból megközelítve, hogy a vezetés több készséget igényel, több figyelmet mint a követés.

Ez rendben lenne, ha igaz volna, de ez nem igaz, és ez a téves hit torzítja a vezetés és a követés valódi természetét, és negatív hatással van táncpartnereinkre és közösségeinkre. Tehát a valóságban miért nem nehezebb vezetni mint követni? Ha a vezetés nem nehéz, miért tűnik úgy? És mit tehetünk azért, hogy helyreállítsuk az egyensúlyt?

Miért NEM nehezebb a vezetés mint a követés?

Amikor táncos készségekről van szó, négy dolgon a fókusz: szókincs*, zeneiség, improvizáció és navigáció. Gyakran gondolunk ezekre a dolgokra a vezető szemszögéből, figyelmen kívül hagyva a különböző, de ugyanolyan kihívást jelentő készségeket, amelyek a követőt érintik. Miközben a vezetőknek többet kell megtanulniuk pl. a kezdeményezésről van legalább három olyan terület, ahol a követőnek kell többet tennie:

1.A követőnek nagyobb szókincsre van szüksége mint a vezetőnek. Mivel a vezetők felelősek annak eldöntéséhez, hogy milyen szókincset használnak és ebben előre kell gondolkodniuk, és dönteniük. De pontosan ez a döntéshozatali felelősség adja meg nekik azt a szabadságot, hogy csak olyan szókészletet vezessenek, amellyel kényelmesen érezik magukat. A követőknek viszont készen kell állniuk arra, hogy kövessék a szókincs sokféleségét, az összes vezetőjük szavát, beleértve azt a szókincset is, amely teljesen ismeretlen.

2.A követők több mozgás, egyensúly és időzítési helyzetben kerülnek. A legtöbb tánc struktúrája miatt a követők többet mozognak és több kört, forgást és pörgést végeznek. Ez kapcsolódik ahhoz, hogy valaki más elképzeléseit teljesítik, nem pedig a sajátjukat hozzák létre ez azt jelenti, hogy egyensúlyuk és az időzítésük sokkal nagyobb feladat. Azok a vezetők, akik kipróbálják vagy megtanulják a követő szerepet, meglepődnek, hogy milyen fizikai igénybevételt jelent ez a szerep. A szellemisége, talán ugyanaz, ha nem is szó szerinti értendő: Ginger Rogers mindent megtett, amit Fred Astaire tett, de hátrafelé és magas sarkúban (https://www.youtube.com/watch?v=mxPgplMujzQ).

3.A követőknek jobban kell fejleszteni az ellenállás és az értelmezés készségét. A követőknek művészien kell fejleszteniük két látszólag ellentétes készséget: aktívan mozogjanak a térben, mindezt zenére, ugyanakkor gátolják (háttérbe helyezzék) saját mozgásukat, zenei ízlésüket, tendenciáikat, vágyaikat. Sokszor fordítjuk le ezt úgy mondván “ne gondolkozz”, de a vezetők akik gyorsan megtanulják a követést, rájönnek, hogy ez a nagyon aktív hallgatás konkrét készségeket igényel. Tehát a követőknek zökkenőmentesen kell értelmezniük és végrehajtaniuk a másik személy ötleteit, térben és időben, úgy mintha a sajátjaik lennének.

Miért TŰNIK nehezebbnek a vezetés? A tanulás kezdeti szakaszában a vezetés valóban meredekebb tanulási görbével rendelkezik. Ezt a meredekebb tanulási görbét látjuk, és gyorsan arra következtethetünk, hogy a vezetés természeténél fogva nehezebb. De ennek a tanulási görbének három olyan rejtett oka van, amelyeknek semmi közük nincs a vezető nehézséghez:

1.A férfiak kevésbé nyitottak a táncos élményekre és nagyobb valószínűséggel vannak bizonytalanságaik a táncról. Az elsődleges ok, amiért a vezetők tanulási görbéje meredekebb, nem azért, mert a vezetés természeténél fogva nehezebb, hanem azért, mert férfiak azok, aki elsősorban vezetnek. És sok férfinak felül kell kerekednie valami olyasmin amin a nőknek nem kell: egy olyan kulturális poggyász az életében, amely elriasztotta, rágalmazta és/vagy tiltotta tánc mozgalmat, a “férfiasság” védelmében. Egy életen át felhalmozodó számtalan explicit vagy implicit információ, mely jelentős fizikai, szellemi és érzelmi kudarcot hozz létre és amelyeknek okán a tánc tanulás sokkal nagyobb kihívást jelent. Ez természetesen nem mindenki számára igaz. De mérlegelni kell a tanulási görbék értékelését.

2.Olyan kulturális hozzáállásunk van, miszerint a vezetés fontosabb, jobban érintett és nehezebb mint a követésA mi kultúránkban vezető szerepben lenni fontos és értékes dolog, míg a követés gyenge és nem kívánatos. Ez a kulturális attitűd megjelenik a tánc világában is, létrehozva ezzel a valóságot: így az órákon a vezetőkre jobban figyelünk, ami egy aránytalan megosztáshoz, oktatáshoz vezet, valamint nagyobb bizalmat adunk a vezetőknek. Eközben követőnek azt mondjuk, hogy ne aggódjanak, ne gondolkodjanak, vagy egyáltalán nem foglalkozzunk velük, “támadjuk” őket azért az erőért amit a táncba be tudnak hozni. Mindkét szempont nehézséghez vezet és passzivitást hordoz, vagy akár a lustaság érzését követi. Ez a kulturális elfogultság is hozzájárul a következő pont tárgyához:

3.Órákon a vezetők készségeinek a fejlesztésén a hangsúly, és nem fektetünk hangsúlyt a követők készségeinek a fejlesztésére. Mivel a férfiak gyakran hátrányos helyzetbe kerülnek, és mivel úgy látjuk, hogy egyre nehezebbé és fontosabbá válik, olyan módon tanítunk, amely a vezetők felé irányul. Sok esetben, ha nem is, a legtöbb óra egyetlen szókészletre koncentrál, ami egy igazi helyzetet teremt a vezető számára, de nem a követő számára. Mivel a követőket nem motiválták a fent felsorolt három képzettségi területen, úgy tűnik, hogy sokkal sikeresebbek a táncórákon, mint valójában a táncestek tágas világában, megerősítve azt a téves elképzelést, hogy a követés könnyebb, mint a vezetés.

Az eredmény?

A fenti három dolog miatt nemcsak a vezetés tűnik nehezebbnek, de nehezebbé is válik. A tudatunk létrehoz egy olyan valóságot, amelyet nap mind nap a tánc órákon és a közösségekben látunk:

  • A kezdő vezetők feszülté és stresszesé vállnak, miközben a követők passzívak és érdeklődést vesztettek lesznek.
  • A táncban a szerepek kiegyensúlyozatlanok lesznek, ami túlműködő vezetőkhöz és alul reprezentált követőkhöz vezet.
  • A követők hajlamosak arra, hogy abbahagyják az órákon való részvételt, és a táncukat csak egy bizonyos szintig fejlesszék. (Néha ezt a tendenciát ellensúlyozza a nők többlete a közösségben, és arra készteti őket, hogy inkább tanuljanak többet, és ne kevesebbet, hogy versenyezzenek a táncokért.)
  • Számos követő tanulja meg a vezetést, de nagyon kevés vezető aki komolyan tanulmányozza a követést, ez egyensúlytalanságot eredményez a partnerek között.
  • Különböző szabványok léteznek azokra a vezetőkre, akik önállóan tanítanak, vagy duóban elsődleges tanárok, mint azok a követők, akik ugyanezt tennék. A vezető (férfi) tanárok, akik tanítanak, sokkal értékesebbek, mint követő (nő) tanárok akik tanítanak. A vezetői tanárok sokkal kevésbé képzettek a követő képességekre, mint fordítva, ami tovább erősíti a követőre szánt figyelem hiányosságát.

Hogyan legyen másként?

Hozzuk egyensúlyban a két szerephez szóló gyakorlatokat. A tanárok óriási befolyást gyakorolnak a tanulókra, így a közösségben is, abban ahogy ők értik és tapasztalják a vezetést és a követést. Íme hat javaslat ahogy a tanárok ösztönözhetik a szerepek teljesebb és kiegyensúlyozottabb fejlődését:

1.Tedd egyenértékűvé a visszajelzéseket mindkét szerep tekintetében. Figyelj az órákon adott visszajelzések mennyiségére és sorrendjére. Adj egyenlő mennyiségű visszajelzést a vezetőknek és a követőnek, és ne tedd mindig előre a vezető a visszajelzését, csak azért mert a kezdeményezés nagyobb fontosságot vagy prioritást jelent. Gyakran úgy gondoljuk, hogy a vezetőnek kell elsőnek lennie vagy neki van szüksége legtöbb oktatásra, mivel nála a kezdeményezés, de Lindy tanára, Nathan Bugh megkérdőjelezte ezt a logikát:

Amikor a tanulásról van szó és a vezetés/követő képességek megismerése történik, a követő technikája sokkal magasabb prioritású, mint a vezetőé. Táncos képessége, tudatossága, ereje, egyensúlya, padlóhasználata stb. Azok az elemek, amelyekből a következő képesség és a vezető vezető képessége származik. Ő a logika kezdete a táncban. Az órán a követők felhatalmazzák a vezetőket, hogy tanuljanak. A vezetők a fejlődésüket azon eredmények alapján ítélik meg amelyeket a partnereik megtestesítenek. A követők a vezető/követő folyamat középpontjában állnak, és már követniük kell még mielőtt a vezetők vezetnének.

2.Az aktív és a passzív igék egyensúlya mindkét szerephez. Egyensúlyozd azzal a vezető és követő szerep viszonyát, hogy aktívabb igéket használsz a követőkhöz és a passzívabb igéket a vezetőkhöz. Más szóval, hangsúlyozzátok a vezető követői szempontját és a követő vezetői szempontját. Ha így egyensúlyozom a párbeszédet, észreveszem, hogy a partnerek között sokkal jobb lesz a kapcsolat. Néhány példa? Az órán gyakran vezetőket arra biztatom, hogy “a követő lépését kövessék”. Momo Smitt és Courtney Moore egy tangó órán, arra biztatták a követőket, hogy érezzenek rá a vezető vezetésére, és vigyék oda őt ahová érzik, hogy megszeretne érkezni.

3.Kerüld az olyan változatlan elemek tanítását, amelyek nem adnak feladatot a követőknek. Amint azt az előző rész 3. pontja említi, sok táncórán egy statikus szókészletet tanítanak, amely nem vonja valójába be a követőket, hogy gátolják, értelmezzék vagy megválaszolják a különböző egyensúlyi és időzítési igényeket. Az egyszerű és kezelhető mozgás elemek oktatása, ezek időzítése, térbeli megjelenése, elengedhetetlen ahhoz, hogy a követők fejlesszék az ellenállást és értelmezzék a mozdulatot, semmint a mozdulat megelőlegezésén dolgozzanak. Ez egyben hatékonyabb mód arra, hogy a vezetőket igazán vezetni tanítsuk. Ez a forma lehet kihívás a követőknek, ugyanakkor stressz mentesíti a vezetőket miközben értékes készségeket fejleszt ki mindkettő számára.

4.Használj olyan gyakorlatokat, ahol a követő meghatározza az időzítést vagy a mozgást. Homer és Cristina Ladas egyik kezdő tangó műhelyükön egy olyan gyakorlást mutattak, ahol megtanították a követőket, hogyan lépjenek egy keresztet, és hagyták, hogy akkor lépjék amikor ők szeretnék, ez egy szándékos “hiba”. Így a vezetőnek, érezni kellett amikor a kereszt történt, és ehhez kellett a vezetésnek alkalmazkodnia, így a vezető kísérte a követőt. Amikor elkezdtem használni ezt az egyszerű gyakorlatot, mielőtt a teljes keresztet megtanítom megértettem, hogy a keresztet mind a vezetők, mind a követők ebben a formában gyorsabban és hatékonyabban tanulják meg. A vezetők meghallgatták követőket, akik inkább szervesen, mint mechanikusan vezetik a keresztet. A követők sokkal aktívabbak voltak abban, hogy egyensúlyt és időzítést alakítsanak ki a vezető által biztosított keretek között.

Az ehhez hasonló gyakorlatok hangsúlyozzák a vezetés nem mint irányítást hanem ennek követői együttműködő aspektusát (lásd 2. pontban), elég kézzel fogható módon. Ezáltal egyensúlyba hozva a két szerep által megkövetelt felelősséggel és készséggel, így csökkentve a vezetőkkel szembeni stresszt és felhatalmazva a követőket, miközben hatékonyabban fejleszti mindkét fél a képességeit.

5.Nézd meg az erőről és felelősségről szóló közös véleményeket. Azonkívül, hogy nem igaz, sok olyan közös állítás, ami a táncórán elhangzik, vagy a táncparketten hallunk, hozzájárulnak a két szerep viszonylagos nehézségéhez és fontosságához kapcsolódó tévhitekhez:

  • “Mindig a vezető hibája”, úgy tűnhet, mint egy szelíd kijelentés, de azt jelenti, hogy a vezető irányítás alatt áll, és a követőnek nincs felelőssége vagy ereje.
  • “Ne gondolkodjon, csak kövessen” mindkettő zavaró és alábecsülõ, ösztönözve a követőket, hogy legyenek passzívak és aláértékeljék a követéshez szükséges képességet/vagy ezek fejlesztését magukban. Ugyanúgy mondhatnánk, hogy “ne gondolkodjon, csak vezessen”, mivel mindkét szerepben a táncosoknak ki kell fejleszteniük a képességüket, hogy érezzék magukat és mozogjanak, ne pedig túlságosan is a fejükbe kerüljenek. A legjobb, ha, mindkét szerepnél kihangsúlyozzuk az érzelmi és a mozgás képesség fejlesztésének konkrét módjait, nem pedig a elbizonytalanító utasításokat adunk.
  • A vezetők felelősek a “táncparketten a navigációért” pontosabban úgy lehetne mondani, hogy “a vezetők tudatosabban felelősek a táncparketten a navigációért”, mivel a követő az ellenállás, értelmezés és a mozgás időzítésének, egyensúlyának, méretének és alakjának pontos szabályozására képes, ez fontos tényező a partnerségben, ahol jó navigáció van. Bár mindkét kijelentés technikailag igaz lehet jobb, ha a konkrét készségekre összpontosítunk, semmint olyan általános kijelentéseket tennénk, amelyeknek nincs gyakorlati értéke, és csak arra jók, hogy a szerepek közötti káros sztereotípiát erősítsék.

6.Kérdez többet a vezető tanároktól a követő készségeiről. A két szerep tanításakor kétszeres követelmény van: azok a vezetők, akiknek kevés a készségük a követésre teljesen elfogadottak, míg a középszintű és a haladóbb vezetők tapasztalják, hogy nem veszik őket annyira komolyan mint önálló tanárokat, szemben a párban tanító kezdőbb tanárokkal. A követők akik tanítanak, nagy felelősséget éreznek arra, hogy meg tanulják a vezető szerepet, ami nem egy rossz dolog. De a vezetők akik tanítanak ideje több felelősséget vállalniuk és fejleszteni a követő oldalukat. A táncot tanulóknak is érdemes újragondolniuk a tudatalatti kettős szabályaikat, ami távoltarthatja őket egy adott nemű és szerepet ismerő tanártól, aki hasonlóan hatékony

*a szókincs: jelen esetben a figurakészletet, a tangóban alkalmazható mozgás elemek tárházát jelenti

Recent Posts
Contact Us

We're not around right now. But you can send us an email and we'll get back to you, asap.

Start typing and press Enter to search