Férfi-Női polaritás a tangóban
Nem vagyunk egyformák, és nem vagyunk sem jók, sem rosszak. A két pólus bennünk van: a jó és a rossz, a nő és a férfi, a tettes és az áldozat, a fény és az árnyék. Ha magadba nézel, rájössz, hogy benned is megvan mindez, és ha tovább gondolkodsz, belátod, hogy bármikor átformálhatod magad. Megérted a rosszat, és rájössz, hogy a jóból lehet rossz, a rosszból pedig jó…. írja Müller Péter a Férfiélet, női sors könyvében…
Férfiban és nőben egyaránt megtalálható mindkét lélekrész, a jin és a jang, az animus és az anima, a férfi és a női istenség, egyfajta belső dualitás.
Amikor tangózunk, leginkább a nemünknek megfelelő szerepben vagyunk, mint mondják…”a FÉRFI-vezet a NŐ-követ”… Elégséges-e, ha csak a szerepünkhöz tartozó tulajdonságokat hagyjuk létezni?
A férfinak szüksége van kezdeményező, cselekvőképes erőre ahhoz, hogy a táncban magára ölthesse a vezetői szerepet. Így jön létre a mozdulat. A döntés, hogy mikor, hová, hogyan vezeti a partnerét az Ő kezében van! A nőnek fontos éreznie a férfiban rejlő erőt. Tehát, ha ez az impulzus feszültség vagy akaratosság formában jelenik meg védekezési reakciót vált ki a nőből teljesen jogosan. A test megtanulja, hogyan adja tovább a jelet. Az érzések a testmozdulaton keresztül áramlanak, olyanok mint egy-egy kód, amiből a másik megérti a szándékod. A követő számára fontos, hogy értelmezhető legyen az átadott kód. Az erő a cselekvőképesség a férfi lélekrész tulajdonsága. Az erő megnyilvánulása lehetővé teszi a mozgást, azonban ahhoz, hogy ez a mozgás a partnerrel együtt működőképes legyen, örömtelinek kell lennie. Tehát a második tulajdonság a férfiban a női lélekrészéből fakadó figyelem, kedvesség, egy olyan kapcsolat megteremtését teszi lehetővé, ahol a tánc az öröm forrását jelenti. Így a nő teljesen rá bízza magát a partnerére. A férfi akkor él meg örömet, ha együtt van a nő örömteli pillanataival.
A nő a tangóban látszólag nem csinál semmit és mégis. A nő feladata hagyni, hogy vezetve legyen. Ez egy passzív minőség, cselekvésmentes, akaratmentes. Ez a női lélekrészből fakad. Mindeközben a nőben ott van az a nyitottság is, ami engedélyezi azt, hogy átvegye megértse és hagyja a testén átáramolni a vezetett jelet, így jöhet létre az együtt tánc. Ezért a nőnek táncközben meg kell válnia olyan tulajdonságoktól mint: a kontroll, kitalálom, megoldom stb., ez néha nehezebb feladat mint cselekvésben lenni. A nőnek üressé kell válnia erre van szüksége ahhoz, hogy befogadni tudjon. Ez az állapot segít közelebb kerülni a férfihoz, a férfi szándékához. Ez teszi lehetővé az érzelmi megnyílást is. Valójában a nő tangó ölelésben csak becsukja a szemét, átadja magát a kapcsolódásnak a zenének és együtt van az áramlással. Ez a készség is tanulható. Van azonban egy másik tulajdonság amire úgyszintén szüksége van a nőnek ez a tartás. Ez a nőben található férfilélekrész tulajdonsága. A nő, ha csak az érzelmekben van táncközben, megszűnik a testében lenni, szó szerint elveszik a fizikai valóság számára, így a férfi számára is, hiszen a férfi a vezetőből a racionális cselekvő, iránymutató szerepből nem kap, visszajelzést, tehát elbizonytalanodik, magára marad. Ilyenkor megszűnik a kapcsolat. Úgy tűnhet, hogy a férfi vezet mindent és a nőnek semmi dolga, ez csak látszólag van így, ahhoz hogy ez a párbeszéd működhessen, kell a tartás a nőtől. Habár míg külső szemlélőként gyönyörködünk a tangóban, és nyugtázzuk, hogy a nő könnyed macska léptekkel lépked, valamint pehely súllyal forog. Ezt teszi lehetővé a tartás!!!
Tangóban is mindkét szerepben, mindkét lélekrészünkre szükség van, azt hogy milyen mértékben van jelen egy adott tulajdonság, az mindenkinél egyéni. Hagyhatjuk létezni ami bennünk van, és mellé fölhozni, erősíteni, megismerni -tangóban és az életben- a többi tulajdonságot. Megtagadni azonban nem érdemes, hiszen okkal léteznek és mindenikre szükségünk van adott élethelyzetben.
A Te Tangód!
Évi
