Miért van az, hogy a technikai ismeretek a tangóban néha tényleg számítanak és miért van az hogy néha meg nem?

Veronica Toumanova egyik esszé írása a tangóról, az eredeti, angol nyelvű cikk itt érhető el: https://www.facebook.com/notes/veronica-toumanova/why-technique-in-tango-really-matters-and-why-often-it-really-doesnt/10151696881997499 Why technique in tango really matters and why often it really doesn’t, magyar nyelvre fordította: Benő Évi

Valóban számít a  technikai ismeret a tangóban? Igen. Ha szeretnél egy tevékenységet élvezni, ha megtanulod, tökéletesíted, több örömed lehet benne. A technika -elsősorban- bizonyos kényelmet biztosít abban amit csinálsz. Lehetővé teszi, hogy kisebb erőfeszítéssel is létrehozhasd a mozdulatot. Lehetővé teszi, hogy a táncod gazdagabb, összetettebb legyen. A közösség táncosainak hierarchiájába egy felsőbb szintre léphetsz. Sokkal jobban élvezed a táncot. A „jobb technika = jobb tangó” formula érvényes. Habár a „jó technika = jó tangó” képlet azonban helytelen. Leginkább hiányos.

A megjegyzés, amelyet gyakran hallok, amint egyik táncos másikról vélekedik a következő: „Tudod, nagyon élveztem vele táncolni. Lehet, hogy nem Ő a legjobb táncos itt a szobában, vagy talán még messze nem, de nagyon szép élmény volt… „(itt következik a táncos aspektusa és ezek szempontjai mint: az ölelés, a kapcsolat, a zeneiség, a jelenlét, az energia, a szenvedély stb.).

Mint látod, van ami a technikának köszönhető, de a legtöbb része nem annak. Gyakran az emberek hangsúlyozzák, hogy élvezetes a tánc még akkor is, ha a technikai tudás nem erős. Tehát mi teszi azt, hogy emberek szeretnek táncolni valakivel, akinek esetleg a technikai készségei nem olyan kiemelkedőek? Miért van az, hogy elkezdenek ragaszkodni ahhoz a táncoshoz, akit ismernek, ahelyett, hogy valaki újat kipróbálnának? Mi motiválja őket arra, hogy az új táncost válasszák ki a többiek közül?

Ezt „emberi tényezőnek” nevezem. Számomra a helyes képlet „emberi tényező + technika = jó tangóélmény”. Tehát mi az “emberi tényező” a tangóban?

Először is, ahogy kapcsolódsz magadhoz. Az ahogy látod, érezed bemutatod magad. Ahogy  szereted, nem szeret, vagy megvetetted magad. Ahogy érzed a táncodat, a technikádat, a megjelenésed, a nőiességed, a férfiasságod, a testtartásod, a tudás szinted és így tovább. Az emberi tényező arról szól, mennyire szereted magad, és a szereteted hogyan ragyog a jelenléteden keresztül. Arról szól, mennyire vagy magabiztos ahogy megmutatkozol, mert amikor táncolsz, mindenki látni fogja az egész személyt, azt ahogy vagy. Bátorságra van szükség ahhoz, hogy ilyen módon mutasd magad. Egy flamenco tanár így szólt: „Nem tudsz szépen mozogni, ha mélyen bent csúnyának érzed magad”. Egyetlen tanár sem taníthat téged a jó tangóra, ha nem szereted a testedet. Ha technikával küzdesz, akkor talán jobb, ha a tanárod nem ochot tanít neked, hanem megtanítja először hogyan szeresd és csodáld a tested. Mennyire állsz készen arra, hogy élvezd a táncod, vagy csak hibákat keresel? Jó a hangulatod és ezt viszed e táncestre (milongára)? Vállalsz felelősséget azért ahogy érzed magad az adott pillanatban?

Az „emberi tényező” második fontos eleme, hogy hogyan viszonyul másokhoz. Ami közvetlenül kapcsolódik ahhoz, hogy hogyan viszonyulsz magadhoz. A szeretet szeretetet teremt. A konkrét tangó kifejezésekben ez azt jelenti: mennyire vagy képes kényelmesen átölelni egy másik személyt és együtt maradni vele az egész táncban? Mennyire tudsz hallgatni a másik testére, a másik zeneiségére? Mennyire vagy érzékeny a saját egyensúlyodra és a partner egyensúlyára? Mennyire vagy megbocsátó, ha a másik személy nem felel meg elvárásaidnak? Hogyan használod a másik személyt a saját örömed kielégítésére? A tánc és a tánc közötti különbség ugyanaz, mint a szex és a szeretet között. Mindkettő nagyon élvezetes lehet, de nem ugyanaz. És igen, lehetsz szexuálisan vonzó (és vonzódó) a többi ember felé, ez is része ahogy másokhoz kapcsolódsz része a tangónak, része a tapasztalatnak. Ezzel együtt tiszteletben tartod a másik személynek azt a jogát, hogy nem akar táncolni veled.

A tangó emberi tényezője az önmagamhoz való kapcsolódást és a másikhoz való kapcsolódást jelenti. De van még egy másik fontos elem: a tánchoz való kapcsolódás. A tánchoz való kapcsolódás a zenén keresztül történik. A tánc nem a mozgások végrehajtása meghatározott testrészeken keresztül. A tánc az egész lényed zenei képeit (energia, hangulat, struktúra, ritmus, dallam) fejezi ki. Vannak, akiknek természetes képességük van erre, és nekik a technika megtanulása csak javítani fogja ezt a képességet. Természetesen más emberek nem rendelkeznek ezzel a képességgel, és a tangó tanárok számára a legnehezebb dolog valójában nem a helyes mozgás megtanítása, hanem hogyan kell az embereket tényleg táncolni tanítani.

Élvezheted a tangót szinte zéró technikával? Abszolút! Ha haladó táncos vagy, akkor ez csak azt jelenti, hogy kezdőnek lenni jó szórakozás volt számodra. Egyébként nem maradtál volna. Meg kell tanulnod a technikát, ahhoz, hogy élvezhesd a tangót? Tegyük fel: soha senki sem szenvedett a technika megléte miatt, de nap mint nap találkozom olyan táncosokkal, akik szenvednek a technika hiányától. Egy jó tanár segít neked mindkét dologban fejlődni a technikában és az emberi tényezőben is. A táncos és a tanár, Eric Franklin írja: „A tánc legfontosabb technikája a tánc iránti szerelem.”

Egy régi barát egyszer azt mondta: „Tudod, emlékszem, hogy találkoztunk először, mindez évekkel ezelőtt. Te voltál az új csinos lány, aki megbabonázva figyeli a táncparkettet, a menő táncosokat. Én voltam az egyikük, jó voltam, tapasztalt, már régóta táncoltam – két éve! Olyan öregnek éreztem magam, hogy elkezdtem elfelejteni, hogy miért élvezem. Meghívtalak. Annyira nyilvánvalóan teljesen kezdő voltál, nem is tudtad, hogy milyen egy ocho, de veled táncolva megértettem, hogy mit keresek a tangóban. Annyi tánc volt benned. Annyira intenzív voltál, teljesen átadtad magad. Emlékszem, amikor tánc után lesétáltam a táncparkettről ezt mondtam magamnak: mostantól ez az, amit akarok.