Vezetői tanulságok az argentin tangóból

Íme a World Economic Forum oldalán lehozott cikk arról, hogy miért jó önismeretre használni a tangót… arról, hogy mit tudhatunk meg a bennünk található VEZETŐ-ről, ha a tangóban beállunk vezetni, valamit mi történik, ha átállunk a túloldalra, a KÖVETŐ oldalára vezetőként? Ne fogja vissza magát aki ki szeretné próbálni :).

A továbbiakban a cikk egy rövidített változata:

Évekkel ezelőtt New Yorkban kezdő tangó diákként, egy olyan tehetséges tanárnál tanultam, aki megértette milyen fontos a tánc lélektana. A tangóban, úgy ahogy egy vezető beosztásban is, az egyik legfontosabb dolog megérteni a másik nézőpontját.

Tanárom Pablo Pugliese, kilenc évesen kezdte el a tangó tanulást, két neves tanár gyerekeként, akiknek nevéhez e tánc modern formájának a bevezetése kötődik, különös tekintettel a követő szerepére. Egy napon Pablo az órán “arrastre” mozdulatot tanított nekünk; ez egy olyan lépés, ahol a vezető egy adott pontban a lábával leállítja, majd magával vonszolja a követő lábát.

Pablo mesélt egy történetet a szüleiről, egy civakodást, amikor az apja ragaszkodott hozzá, hogy egy olyan tangó klubban menjenek, amit az anyja nem kedvelt. Tehát amikor odaértek és Mingo egy arrastret próbált vezetni, Esther nem volt hajlandó megmozdítani a lábát, úgy hogy Mingo megbotlott. Amikor panaszkodott, Esther csak annyit mondott, megérdemelte amiért olyan makacs.

Ez a történet egyenesen a tangó belső világába nyit: kiemeli a kommunikáció fontosságát, a tisztelet ami egy párbeszéd közben létrejöhet. „Ha egy férfi és egy nő egy kávézóban ülve három órán át nem tudnak megegyezni, mit gondolsz hogyan találják meg a harmóniát 3 perc tangóban?” tette fel nekünk Pablo, a nem egészen retorikai kérdést.

Felhagytam a tangó tánctanulással immár egy évtizede, miután összerúgtam a port a táncpartneremmel, ami egy melodrámába illő történettel ért véget. …

De, ahogy a dal is mondja, az igazság az, hogy sosem hagytam el a táncot. Szóval amikor olvastam, hogy a 2017-es dél-Amerikai World Economic Forum, idén áprilisban Argentínában kerül megrendezésre, ahol kiemelt téma a „felelős és a felelősségteljes Vezetés”, ez jó kifogás volt arra, hogy magammal vigyem a tangó cipőmet.

Az argentin tangó magában hordozza “a felelősség és felelősségvállalás” titkát: a két-irányú kommunikációt, az egyértelmű irányt, és lehetővé teszi olyan alapok építését, amely helyet ad a kreativitásnak és az újnak.

Találkoztam Pabloval, aki most Montrealban él. Ő bemutatott Carla Marano-nak, aki tangó táncos és tanár, és aki egy workshopot szervezett Buenos Airesben, tangó és vezetés  témában a “Young Global Leaders and Alumni“ éves csúcstalálkozóján.

Carla és csapata elkezdte a csoport párban rendezését a teremben. Egyik partner becsukta a szemét, míg a másik enyhe nyomással vezette őt körbe a teremben. “Ne csak a séta kedvéért sétálj,” figyelmeztetett Carla.

Ahogy várható volt, egy a vezetői adottságuk alapján összeválogatott csoporttól, nem volt könnyű követői szerepben lenni. A résztvevők (követő szerepben), amint kinyitották a szemüket elmondták, hogy mennyivel nehezebb volt, mint hitték a vezetők szándékát leolvasni, szemben azzal amikor csak a saját szándékukra figyelnek. Ez fusztráló volt a vezetők számára is, mert azon dolgoztak, hogy egyértelműbb jeleket adjanak le, és ezáltal megakadályozzák, hogy a követők önállóan döntsenek.

Ez az egyszerű gyakorlat, néhány percben hatalmas leckét tanított: a vezetés egy kétirányú beszélgetés. A legjobb vezetők olvasnak a követők szándékában, és támogatják a sikerben, azáltal, hogy egyértelmű jeleket adnak le és felkészítik az esetleges akadályokra. A jó követő figyel a vezetőre és képes fenntartani egy szoros kapcsolatot.

Ez a workshop felidézte a leckét amit korábban tanultam, amikor még hetente háromszor tangót táncoltam és tapasztaltam, hogyan lehet a vezetői stílusok között navigálni a csoportársakkal, és különbőző táncpartnerekkel a milongákon (táncest) New York tánctermeiben.

A három legfontosabb tanulság a következő:

1. A másik nézőpontjának megértése elengedhetetlen. A vezetők jobban vezetnek, ha megértik, a követőt. „Ahhoz, hogy megfelelően vezethess meg kell érezned milyen érzés vezetve lenni.” mondta Pablo. Nem vezethetsz anélkül, hogy nem vagy egyértelmű a követővel; és a vezető akkor néz ki a legjobban, amikor a követő fantasztikusan mutat…

2. Egyértelmű vezető nélkül a követő nem ragyog. A vezető rakja le az alapokat, és a követő „kidíszíti” ezeket ochoval (nyolcas lépés), boleoval (láb lendítés) és így tovább. De a vezető szintén nem vezethet, ha nem a követő sikere a cél, úgy hogy érzékeli melyik lábon van a követő súlya, felmérni a követő ügyességi szintjét, megbizonyosodik arról, hogy a követőt nem vezeti neki egy másik táncos párnak, vagy valamilyen egyéb akadálynak.

3. Az intuíció kéz a kézben jár a párbeszéddel. Kezdetektől tudatában lenni, jó alapokat építeni, és gyakorolni mindez felkészíti arra, hogy döntést hozzál és hogy merj improvizálni.

Bizonytalan időkben, egy biztos alap elengedhetetlen. Sürgősségi orvosok, tűzoltók, pilóták és más szakemberek több ezer órát gyakorlonak azért, hogy szükség idején az alap műveletek végrehajtását ösztönösen el tudják végezni.  

Habár az életük nem a táncparketten zajlik, mégis ugyanazok az elvek érvényesek: elsajátítani az alapokat, úgy hogy azok készség szinten működjenek, és ez nemcsak az ütközések elkerülésében segít, hanem az előrehaladásban is, így új lépéseket, díszítéseket adhatunk az alapokhoz  – a láblendítések, a fordulatok stb., kihívások teszik a tangót emlékezetessé.

Íme az eredeti változat teljes terjedelemben: https://www.weforum.org/agenda/2017/06/the-argentine-dance-holds-secrets-to-becoming-a-responsible-and-responsive-leader/

Théta-Tangóban ezzel a témával a szerepjáték csoportos foglalkozásokon találkozhatsz!

Évi