Argentín tangó, mint az intimitás gyakorlása

 In blog, Uncategorized

Veronica Toumanova egyik esszé írása a tangóról, az eredeti, angol nyelvű cikk itt érhető el: (https://www.facebook.com/notes/veronica-toumanova/argentine-tango-as-intimacy-practice/10153961424542499) Argentine tango as intimacy practice magyar nyelvre fordította: Benő Évi)

Mi az első kapcsolatod a “tangóval”? Ha nem táncolsz, akkor valószínűleg elképzelsz most egy táncos párt “szenvedély”-től fűtve: a férfi, egy kalappal a fején és öltönyben, egy nővel táncol, aki magas sarkú cipőt és szűk ruhát visel, a ruha mély résén megjelenő meztelen lába mint egy fényes penge vágja a levegőt. A rózsa a férfi fogai között csak teljessé teszi a képet. Ez az a kép, a megrendezett tangó előadásokról és Buenos Aires-i turisztikai kávézók a nagyközönség számára rendezett bemutatókból, akrobatikával megfűszerezve, és felnagyítva az élet mint erotizmus. Létezik egy másik fajta argentin tangó, láthatatlan a még nem beavatottak számára, ezt nevezzük “közösségi tangónak” és speciális tánc rendezvényeken táncoljuk, mint fesztiválok, maratonok. A közösségi tangót tanítják tangó iskolákban azok az emberek akik általában távol tartják magukat attól, amit a színpadon látsz. És ez a közösségi tangó, egy világot ölel-magában, ami képes mélyen átalakítani az életed.

A tangó mint közösségi tánc az együtt improvizáció ötletéből született, egy gazdag mozgás szókincsre alapozva, ami a folyamatosan fejlődő tangó szubkultúra része. A tangót lehet hasonlítani egy nyelvhez, amelyen a másik személlyel kommunikálunk, ahol minden egyes beszélgetés egyedülálló. Minden pillanatban a partnerek döntenek, arról, hogy mit fognak “beszélgetni” attól függően, hogy mit sugall a zene, mik a készségeik és a vágyaik. Adott egy nagyon gazdag mozgás szókincs, ezek a “beszélgetések” eltérhetik majdnem a végtelen számot. Itt a legfontosabb dolog sohasem az, ahogy a tánc kinéz a kívülállók számára, hanem, az, hogy Te hogy érzed magad az adott partnereddel, az adott zenére.

Sokan egyedül kezdik el a tangót, gyakran egy jelentős életesemény: hosszú távú párkapcsolat lezárását követően, új helyre költözést követően, szakmai élet kezdetén, a gyerekek felnőttek a szülők vége szabadok. Néha az embernek igénye van arra, hogy valami újat kipróbáljon, valamit, amit mindig is ki akart próbálni, néha csak azért, hogy találkozzon a másik nemmel, szocializálódjon, táncoljon, mozogjon. Aztán maradnak, mert gyönyörű a zene, vagy azért, mert megszeretik a táncnak a különleges szerkezetét, amelyben öröm improvizálni. Párok is jönnek tangózni, keresve a közös tevékenységet.
Az első dolog, ami teljesen összetör, amikor megismerjük, hogy a közösségi tangó egy kicsit jobb az elején leírt vulgáris erotizmus képnél. Ehelyett jön megértéséhez, hogy ez a tánc, egy játék két különböző energiájú létező között akik találkoznak és a zene elindít bennük egy kiszámíthatatlan, mégis meglepően harmonikus áramlást. Ebben az értelemben a tangó olyan mint a jó szex, vagy egy jó mély szívből jövő beszélgetés.
Az a benyomás, ami egy új személy figyelmét a táncparketten tartja egy milongán (táncesten), valójában a meghittség, ez történik, annak ellenére, hogy a tangó elég dinamikus tánc, meglehetősen drámai zenére. A férfi és a nő szorosan ölelik egymást, és mozogni kezdnek összhangban anélkül, hogy kifele megnyilvánulnának. Az alapvető szerkezeti eleme a tangónak az együtt séta, ahol a férfi/vezet, a táncban meghatározott haladás irányban, és a nő/követi hátrafelé sétában. Elképzelni azonban, hogy a tangóban egy erőteljes “macho” irányítja a szép “hercegnőt” ugyanolyan helytelen lenne, mint azt feltételezni, hogy a klasszikus balerina egy törékeny, gyenge teremtés, mert ő játssza a halott lány szelleme szerepet. A tangó, mint minden tánc, megtestesít egy bizonyos kulturális fogalmat, hogy mit jelent, a férfi és a nő; tangóban ennek a fogalomnak  európai és dél-amerikai gyökerei vannak. Ezek eredete okot ad arra a büszke képre: a csábító jól öltözött férfi és az érzéki, de alattomosan megfoghatatlan nő. Azonban ez csak a felszín. A tangóban mint minden táncban, az igazi jelentés mélyebben rejlik. Sok tangó mondja, hogy nekik tangó sokkal több, mint csak egy tánc, és hogy a tangó gyökereiben megváltoztatta az életüket. Pontosan mi történik, és mit tud  adni a tangó a tánc mellett?

Az első és talán a legfontosabb dolog megtanulni, hogyan hozni létre egy szoros fizikai kapcsolatot a másik személlyel, olyan érintkezést, amely érzéki, mélyen átérzett, zenés, hangulatos, de nem szexuális. Igen paradoxonnak hangzik, tekintettel a tangó erotikus konnotációjára. Mivel modern emberi lények vagyunk, többnyire hiányzik ez a fajta fizikai kapcsolat urbanizált kontextusban. A környezet ritkán biztosít számunkra lehetőséget szoros fizikai kapcsolatra és egyben (szexualitás) mentes kétértelműséget. Alig merjük megérinteni a barátokat, még kevésbé a munkatársakat; néha nincs párkapcsolatunk, vagy intim kapcsolat az életünkben, és a családdal és a gyerekekkel a testi érintkezés sem mindig olyan egyszerű. Mégis azt látjuk, egyre több és több tudományos tanulmány megerősíti, hogy a fizikai érintkezés segít meggyógyítani a depresszió, csökkenti a szorongást és növeli “a szeretet hormon” szintjét. Véleményem szerint a tangó és egyéb páros táncok azért népszerűek manapság, mert részben teljesítik ezt az emberi szükségletet amit az érintés és a mozgás jelent. Eredetileg, mint minden páros tánc, a tangó egy konkrét célt szolgált nevezetesen azt, hogy: a férfi és a nő találkozzon egymásba szeressen egy olyan világban, ahol szigorúan szabályozottak a nemi kölcsönhatások. Ma már szabadon választhatunk bármilyen kapcsolatot, mégis a tangó egy olyan szociális környezetet kínál, ahol élőben alakulhatnak ki emberi kapcsolatok találkozások, bár a fő cél nem feltétlenül a párkeresés, hanem a tánc maga.
Határaink egyértelmű felállításával, a tangó létrehoz egy biztonságos helyet a testi érintkezés legáltalánosabb értelemében. Ugyanakkor kéri, a kapcsolódást a többi emberi lénnyel olyan módon, ahogy azt szeretnéd, és akivel akarod. A tangó azt kéri, hogy légy önmagad.

A mindennapi életben projektálhatod egy sikeres és magabiztos ember képét, aki ritkán esik kétségbe, a tangó ki fogja kényszeríteni belőled, hogy megmutassad a sebezhetőséged, akkor is, ha csak az egyszerű ok az, hogy valamit megtanulj ebből. Igaz kapcsolat egy másik személlyel csak akkor lehetséges, ha  elég bátor vagy, ahhoz hogy megmutasd magad, ahogy te vagy és hogy elfogad a másikat saját eredetiségében akkor is, ha ez gyakran egy ismeretlen személy. Ez a biztonsági rés, amit megteremt igazi intimitást. A tangóra ezért úgy is lehet tekinteni, mint egy tánc, amely tükrözi az ember életét, mint az egymást követő találkozások és kapcsolatok.

A második fontos szempont a tangóban, megtanulni bízni az áramlásban, és spontán cselekedni, teljes mértékben a jelen pillanatban lenni. Úgy tekinthetünk a tangóra, mint egy dinamikus tudatosság gyakorlatra. Ahhoz, hogy a tánc megtörténjen, mindkét félnek létre kell hozni ezt az állapotot az áramlást és teljes jelenlétet, minden alkalommal kommunikálni egymással a táncon keresztül. Ez az áramlás tapasztalat nagyon fontos önmagában, és egyáltalán semmi köze, hogy te jó, vagy rossz táncos vagy.  Megélni a pillanatot teljes tudatossággal mindig egy átalakulásélmény, ami a saját önmagadhoz visz, a saját központodhoz, a vágyaihoz, a céljaidhoz és az érzelmeidhez, megismerteti veled mi az amit a belső éned fontosnak tart, mi az amit megengedsz magadnak, hogy csinálj, érez, és élj és mi az amit megtagadsz magadtól. Ezért válik a tangó egy tükörré az életedben,  elkerülhetetlenül felmerül a kérdés: harmóniában élek önmagammal? Életem örömet okoz? Ha nem mi az amin változtatnom kellene?

És végül, a harmadik fontos szempont a személyes növekedés a tangóban, ez csak megértéssel lehetséges, a puszta mozgás, a valódi kapcsolat csak két igazából önálló személy között lehetséges, amelyek, a tangó értelmezésében “a saját egyensúly-t” jelenti. Ez azt jelenti, hogy minden partner, minden pillanatban, aktívan keresi a stabil és megalapozott tartást, érzi a saját tengelyét és megteremti a kényelmet a saját maga számára, anélkül, hogy a másik személyt használná az egyik pontból a másikba megérkezéshez. A tangó tanulásban elkezded felismerni, hogy a “macsó” és a “hercegnő” soha nem táncolnak igazán együtt. Igaz tangó csak akkor lehetséges, ha mindkét partner minden alkalommal hallgat a másikra, és aktívan kommunikál.

Mivel a macsó nem figyel, és a hercegnőből hiányzik minden kezdeményezés, igaz tangó köztük soha nem fog megtörténni. Sok pár, akik eljön tangót tanulni, felfedezi meglepetésére, a finom rejtett mechanizmusait a párkapcsolati függőséggel való viszonyában, az eltemetett haragot, a felelősség elkerülésére használt eszközt a másik személyt okolja az összes hibáért.

Ez a pár dinamikus felülete a tanulási folyamat során, ami segíti a párt, hogy felülvizsgálja, és elmélyítse az intimitást. Gyakran az emberek találkoznak az árnyék oldalukkal is, amit amúgy nem hajlandók érezni: félelem a valódi intimitástól, érzelmi függés, önbizalom hiányé, az életbe vetett bizalom hiánya. Ijesztően hangzik, de a személyes növekedés nem lehetséges anélkül, hogy az egyén először tudomást szerezne a saját a pszichológiai blokkjairól. A tangó lehetővé teszi ezt a folyamatot, miközben egy kellemes hobbi és öröm forrás is egyben.

Kivülről a tangó tűnhet egy harmonikus páros táncnak, vagy egy szexuális előjátéknak, de belül egyik sem az. Aki tangót táncol az tudja, hogy a tangóban olyan titkokkal találkozunk olyan érzelmekkel amit szóban lehetetlen kifejezni. Minél mélyebbre mész a tangóban, annál inkább észre veszed, hogy mennyire ez egy metafora bármilyen emberi kapcsolatra, legyen az szerelem, szex, barátság, szülői kapcsolat vagy  együttműködést. És ez azt jelenti, hogy igazi intimitást lehet tanulni ebben az egyetemes alapfokú testmozgásban, hogy ezt a tudást később használható az élet más területein.

Recent Posts

Leave a Comment

Contact Us

We're not around right now. But you can send us an email and we'll get back to you, asap.

Start typing and press Enter to search