A nő és a tangó
A nő és a tangó. Az ön-feltárás bátorsága, lényünk megmutatása
A tangóban a nő bejár egy utat, ami átalakítja. Nemcsak tánc lépéseket tanul, hanem megismeri önmagát, így a testtudatosság munkához társul a tudatosság a tanulás folyamatában. Először is szembenéz a szégyenérzettel. Mindenek előtt azzal a kínos érzéssel ami a tangó közben a hosszan tartó ölelésben kialakul, ez az intimitás. Természetesen egy átlag embernek nem egyszerű feladat, a saját intim környezetét megosztani elsőre egy idegennel, levetkőzni mindet egyszerre, megmutatni önmagát, elkezd szembesülni azzal a képességével hogyan tud kapcsolódni a másikhoz és azzal is, hogyan van jelen a testében egy ilyen helyzetben.
A nő napjainkban, nagyjából ahhoz van szokva, hogy kiharcolja a saját autonómiáját és ebben él, élvezi a saját szabadságát!!! Megszokta, hogy egyedül, önállóan áll a lábán az életben, tehát nehéz, becsukni a szemét, átadni magát úgy, hogy ráadásul hátrafelé sétál egy idegen férfi ölelésében, akinek feladata, az irány és a tánclépések vezetése. És mégis a tangó által ez segít a nőnek abban, hogy bízzon a megérzéseiben, értékelje a férfi részéről a gondoskodást és kifejezésre juttassa a saját érzelmeit.
Tény, hogy ennek a táncnak a nő a férfival együtt a főszereplője. Csakis úgy tekinthetünk a tangóra mint egy közös megosztott “projekt” férfi és nő között, amiben a felek létrehoznak egy harmadik dolgot amit “mi terének” nevezzünk, és amely mindkét karakterből táplálkozik. A nő nem passzív, ahogy sokan gondolják, hogy ez egy macsó, maszkulin tánc. Ő képviseli az ékszert ami széppé teszi a párt, míg a férfi azon dolgozik, hogy ezt megmutassa és megkapja cserébe az elégtételt és a táplálást ehhez. A táncban mindkét fél egyformán vesz részt, a saját szerepében. A tangó a különbözőségünket emeli ki. Majd hirtelen jön egy váltás. Abban a pillanatban, amikor megértjük, hogy a nő a tangóban olyan mint a hold. Egy finom fényes ezüst szál amit kapcsolódásnak nevezünk, ez a fény vonzza oda a férfit akit csendes királlyá avat. Mert a férfi miközben táncol, feladata, hogy kísérje és védje a nőt, a nő szerepe az érzést megérezni és szépségében kifejezni, megbízva a partnerében, megtisztelvén az energiáit, és közvetíteni az üzenetét, úgy hogy a gyönyörködő szemeknek is kellemes legyen.
A hagyományos etikett szerint, a tangóban egy tudatos nő nem választ, hanem hagyja, hogy választva legyen továbbvezetve ezt az energiát, megmutatva a legjobb énjét, és feltétel nélkül áramoltatva a saját energiáit. Mindezt szavak nélkül, viselkedéssel és tekintettel. A tangós hölgy már az első milonga tapasztalat óta eldönti, hogy mikor szeretné szabaddá tenni magát a táncra és ennek megfelelően viselkedik, egy asztal mellet ülve várja, a felkérést. A nekem megfelelőt álmodhatná a nő…, de a tangó olyan mint az élet, számos árnyalata van, és tapasztalást hoz, akár katasztrofálisat, semmilyent, vagy nagyon szépet. A tangóban a nő más szóval: egy bátor teremtés. Elfogadja a sebezhetőségét és erőforrássá alakítja, leülvén arra a székre, és stílusosan elfogadva, hogy egy este során lehet hogy sokan felkérik vagy kevesen, lesz lehetősége táncolni vagy sem. Megtanulja értékelni az egy helyben létet (ülést), hallgatván a zenét, beszélgetve, szocializálódva és főként dolgozva/feldolgozva, hogy a felkérés hiánya, nem személyes, nem az ő személye ellen szól, hanem egy több komponensű rendszer működésének az eredménye, nem utolsó sorban a férfi törékenységének, végtelen sok arcú megnyilvánulása.
És tánc közben? A nő: a “hölgy” ekkor a legfinomabb művészetet sajátítja el. A hallgatásét. A tangóban a “hallgatlak” jelentése, a fülem a zenén van, és a valós üzenete, mert nem minden táncot járjuk egyformán. Valójában azt jelenti, hogy a partnerre hallgat, elfogadva a személyét és azon dolgozva, hogy egy kellemes tapasztalássá tegye a találkozást. Azt jelenti, elsősorban, hogy magára figyel, nem önző módon, hanem úgy, hogy tudja kezelni, a saját testének egyensúlyát abból az igényből fakadóan, hogy jobban megismerje önmagát, egészen addig, hogy tiszteletben tartja a saját elvárásait, tisztelvén a saját határait, és az adottságait. Önmagunknak lenni, őrület és szorongás nélkül. Megérteni, hogy a saját szépségünk, a nőiségünkben, az eleganciában, a viselkedésünkben, a lábmozgásunkban rejlik. Hogy a másik úgy érzi, hogy nyugodt szível tudok neki “nemet” mondani. A tangóban a nő nem keresi a megalkuvást, egy találkozási helyet keres. Megjelenése nem kihívó. Belekóstol a hangulatban, ami gazdagítja a lelkét, és hozza a saját minőségét.
Eredeti bejegyzés: Donna e Tango. Il coraggio di esporsi, il coraggio di essere, da Zuleika Fusco dalla rivista El tanguero n 15 anno 2014 (http://www.centroavalon.it/giornale/index.php/donna-e-tango-il-coraggio-di-esporsi-il-coraggio-di-essere/) Fordította: Benő Évi
