Intimitás a tangóban
Gina Cloud …. előadásában arról beszél, hogy a tangón keresztül, hogyan építette vissza a bizalmat, amit egy válás rendített meg benne. Az elbeszélő olyan részletességgel mesél a tangóban megélt élményekről, hogy azt érezhetjük, hogy részesei vagyunk a történetnek. Ajánlom szeretettel!
Felfedeztem ezt a másik világot, egy párhuzamos univerzumot, ahol a kétségeim, az elutasítás félelme, az intimitásomtól való félelmem, a félelemem attól, hogy “sok vagyok”, a sebezhetőség félelme, az önátadástól való félelmem mind-mind kezdték elveszíteni a hatalmukat fölöttem. És mindez pár évvel ezelőtt az első tangó ölelésnél kezdődött miközben életem legfájdalmasabb szakítását éltem meg.
Azt vettem észre, hogy bezárultam a világ és az emberek előtt, először kaptam azon magam hogy kimondom “ezt többé soha nem csinálom”, de az igazság az, hogy vágytam az intimitásra, ez egy természetes, ösztönös, emberi vágy és így találtam magam egy tangó órán, és a másodikon, a harmadikon és így tovább.
A tangó a belső világomba vezetett és egész idő alatt amíg azt hittem, hogy azért járok a tangó órákra, hogy kellemesen töltsem az időmet és hogy új emberekkel ismerkedjek meg, valójában a gyakorlás és a tangó szokásai, amit elsajátítottam tanulás közben a “belső” átalakulás útjára vezettek. Amelynek kezdetét sosem véltem felfedezni, hiszen olyan mesterien hozta elő a sok kérdést, amivel az életemben aktuálisan küzdöttem, minden erőfeszítés nélkül, olyan szeretetteljes és hívogató hely volt, nem volt más választásom, mint hogy részt vegyek ebben az utazásban.
Habár azt hittem, hogy egész életemben táncoltam, ez mégis teljesen új volt számomra, hiszen ahogy észrevettem, hogy vannak különleges elkötelezettségi és tangó szabályok, még különleges cipőnk is van. Úgy hogy amikor felveszem a tánc cipőmet úgy érzem magam mint Dorothy az Oz a Nagy Varázslóból az elvarázsolt cipőjében, hiszen minden alkalommal amikor a lábamra öltöm azt érzem, hogy hazaérkeztem.
Kicsit bonyolult ugyanis, ahhoz hogy tangós ölelésben kerüljünk, ezt megelőzően van egy táncra meghívás. Tehát ez az egész tánc egy olyan dologgal kezdődik, amit a mindennapokban már nem nagyon csinálunk, vagy nem túl gyakran és ez a szemkontaktus, pontosabban a tartós szemkontaktus. A tangóban azt mondjuk, hogy “vezető” és “követő” a férfi és a nő helyett, a szerepek megcserélhetőek, azonban alapvetően a vezető szerepet a férfiak képviselik a követő szerepet pedig a nők. Tehát az történik, hogy a vezető amikor célzott szemkontaktust alakít ki egy követővel akivel táncolni szeretne finoman jelezve a szándékát erre a követő, ha táncolni szeretne vele, ugyanúgy a szemkontaktust használja és visszanéz, vagy elfordul ha nem szeretne táncolni.
A valóságban az történik, hogy a férfinak ki kell tennie magát vállalni az elutasítás kockázatát is adott esetben, ha úgy adódik, sebezhetőnek kell lennie, ahhoz hogy megmutassa magát, hogy fenntartsa a szemkontaktust elég hosszú ideig, amíg én érzékelem és tudom, hogy ugyanazt kell tennem, jelen kell lennem és elérhetőnek a férfi számára, adnom kell a tekintetem és be kell mutatnom magam a szemkontaktuson keresztül, elég hosszú időre ahhoz, hogy megértsük, hogy látjuk egymást, látjuk egymás szándékát. Abban a pillanatban a meghívás és visszajelzés, arról szól, hogy feltárjuk magunkat a másiknak meztelenül a szemkontaktuson keresztül: látom-látod a megítélésem.
Nem, nekem nem volt ilyen megkülönböztetésben részem. Mert vagy ott volt a tanárom, vagy a tanuló csoportból a táncpartnerek, vagy mert több időbe telt amíg a szociális eseményekre eljutottam. Ez nem egy tanóra, és mégis rájöttem, hogy hányszor az életemben mondtam IGENt, amikor nemet kellett volna, és hányszor tudtam, hogy az az igen valójában egy NEM volt. Most, amikor elkezdtem a tangót, azt mondanám, hogy IGEN mindenkinek, akivel csak táncolni akarok, de a tangó nagyon gyönyörű, mert ahogy a táncom fejlődött úgy megértettem, hogy nem mindenki egy jó választás nekem.
…
Amikor igent mondunk egy táncra az nem csak egy zeneszámra szól, hanem több zeneszámra, amit úgy hívunk, hogy “tanda”. Egy tanda általában 3-4 egymás után következő zeneszámot jelent. Tehát amikor igent mondok a táncra valakinek, akkor a következő tandára, azaz 3-4 zeneszámra mondok igent. Ezek a szabályok a tangóban, tehát így az IGEN válasz a táncra hívásra az elköteleződést tanította meg. Mert, ha néha elmentem valakivel táncolni és azt éreztem, hogy nem volt túl jó kapcsolódás és ki szerettem volna ebből lépni, és néha tényleg igaz, hogy nem találjuk a kapcsolódást, mert nem mindenkivel tudunk táncolni. De általában a valóságban, ami történik az, hogy a tandából az első szám alatt még csak ismerkedünk és minél hosszabb ideig táncolunk együtt úgy lesz hatással ránk és így az elköteleződés abban támogatott, engem hogy ezt végigcsináljam.
Egyre tisztábban láttam a párhuzamot az életemben és vált nyilvánvalóvá, az ami a tangó világában erőteljesen felkeltette a figyelmemet, hogy amikor IGENt mondunk mindketten válasszuk egymást, találkoztunk a tánctéren, tehát most egymással szemtől szemben állunk, készen arra hogy egy tanda idejére ölelésben táncoljunk.
Beszéljünk egy pillanatra az ölelésről, hiszen ez a tangó egy kiemelkedő tulajdonsága, amely megkülönbözteti más táncoktól. Nos mikor volt legutóbb, amikor megöleltél valakit úgy 20 másodpercig? A legtöbb ölelés kevesebb mint 10 másodperc vagy még attól is kevesebb, és amikor felteszem azt a kérdést, akkor valószínűleg a családodra, a barátaidra, a szeretteidre gondolsz. Hadd tegyem fel ezt a kérdést másként, mikor öleltél meg legutóbb egy idegent kb. 10 másodpercre vagy tovább? Mert mi ezt tesszük a tangóban. Még egy dolog, mielőtt eljutunk a tényleges ölelésig, hadd mondjam el egy kicsit az ölelés neuroendokrin rendszerünkre és egészségünkre gyakorolt előnyös hatásait. Jelentős ismereti anyag van, ami azt mutatja, hogy 20 másodperces vagy annál hosszabb ideig tartó ölelés serkenti a szeretet hormon termelését a testben.
Az oxitocin az a testhormon, amely csökkenti a pulzusszámot, stimulálja az agyat, csökkenti a dopamin szintet, hatással van a hangulatra, növeli a lelkesedést, amelynek hiánya depresszióhoz vezet. Szerepe van a testsúlycsökkentésben és az élet meghosszabbításában, csökkenti a kortizol stressz hormont. A tanulmányok azt is kimutatták, hogy a tangó javítja az agyban a kognitív funkciókat és koordinációt és a tangós koordinációs gyakorlatok például segítik a Parkinson betegeket. Argentínában például a mentális betegségekre is használják a tangót, azt mondják, hogy megnyugtatja az elmét. Nem volt szükségem rá, hogy bárki is meséljen erről, mert már érzelmileg és fizikailag éreztem magamban a jó endorfinokat és vegyi anyagokat a testemben, de amikor megtudtam a tudományos tartalmát, az csak további megerősítés volt arra, hogy ez a másik világ az új otthonom.
Egy másik igen erőteljes elem a tangóban és ami engem teljesen levett a lábamról, és ösztönzött arra, hogy két csoportban is járjak tangót tanulni, az ahogy a tangó “álcázza” a tudattoság gyakorlását. Amit nem veszek észre, ha csak a tánccal vagyok elfoglalva, hogy megszűntem gondolkodni tánc közben, ami csodálatos eredmény, hiszen akkoriban nagyon sok gondolatom volt meditáció közben is,…és hát az Argentin tangóban mivel improvizációra épül így a zene inspirálja a vezetőt és ez követem, de valójában mindketten követünk és vezetünk is egy időben. Arról is vannak kutatások, hogy az agyhullámaink miként hangolódnak össze, amikor együtt táncolunk.
Tehát most készen állunk arra, hogy átöleljük egymást,: egymással szemben állunk, várjuk hogy megszólaljon a zene, mert ez az a jelzés ami ölelésre hív, amikor várjuk, hogy megérkezzen a tangó zenének a túlvilági minősége mind az érzelmi, mind a lelki világunkban és a táncnak ez a harmadik kapcsolódási pontja ez hozza létre az Univerzális jelenlétet, de az ismeretlennel történő találkozás is, hiszen soha nem tudjuk milyen zeneszám következik és amint a zene elindult úgy szemtől szembe állva közeledünk egymás felé és megérkezünk ölelésben, a szavak nélküli térben, ahol én megbízom benned, te megbízol bennem, ezt a szerződést kötjük meg a következő 10-11 percre.
….
A tangó tanította meg, hogy miként legyek intimitásban önmagammal, valójában ezt szavak nélkül tanította meg, egy másik ember tükrében tanultam önmagamról, szótlanul, ölelésben és mindeközben megtanított arra, hogy miként szeressem önmagam. Azt gondoltam, hogy a másikhoz kerülök közelebb és őt ismerem meg jobban, de önmagammal találkoztam. Megtapasztaltam, hogy a tangó, nem azokról a lépésekről szólt, amit megtanultam, hanem önmagam megismeréséről. Egy nap ráébredtem, hogy egy jobb önmagammá váltam a szívem ismét nyitott, és arra vágyott, hogy kapcsolódjon és hogy kilépjek az árnyékból. Minden alkalommal amikor ölelésben becsuktam a szemem a jelenlét csodálatos szépségén keresztül érzékeltem önmagam, és ezt köszönöm. Megtanultam, hogyan összpontosítsam a figyelmem, megtanított arra, hogy meglássam a jó tulajdonságaim, megismertem azt, amit hibásan csinálok és megtanultam bízni önmagamban, elfogadni a saját tökéletlenségemet a táncon keresztül, például, ha egy lépést rosszul lépek. Így az életben is.
Tehát összességében a tangó azt tanította nekem, hogy már nem kell elrejtőznöm, megmutathatom magam, kinyithatom a szívem mások felé, megnyitva a lehetőséget a kapcsolódásra, hogy átölelhessem úgy a családom, barátaimat és az idegeneket egyaránt.
Gina Cloud -TedX
