Miért csodáljuk a lépéseket, de sóvárgunk az ölelésre

 In aktualis, blog, Uncategorized

(Veronica Toumanova egyik esszé írása a tangóról, az eredeti, angol nyelvű cikk itt érhető el: Why we marvel steps but yearn for embraces https://www.facebook.com/notes/veronica-toumanova/why-we-marvel-at-steps-but-yearn-for-embraces/10151995908837499

magyar nyelvre fordította: Benő Évi)

 

Miért csodáljuk a lépéseket, de sóvárgunk az ölelésre

Nincs két egyforma ölelés, úgy ahogy két egyforma táncos sincs. A lépéseket tanuljuk, megszállottjai vagyunk a tangó technikának, gyakoroljuk a helyes lábtechnikát, az egyensúlyt, ennek ellenére mégis azt hiszem, hogy ami leginkább vonz minket a tangóban az az ÖLELÉS. Egy tanda (táncblokk) után ritkán emlékezünk vissza a megtett lépésekre, de az ölelésre és arra, hogy hogyan éreztük magunkat a partnerünk ölelésében tisztán emlékszünk. Gyakran ennek okán keressük a többször ugyanazt a táncpartnert. Ez nőkre és férfiakra egyaránt igaz, habár prioritást adnak az ölelésnek a technikai készség gyakoribb a nőknél.

Mi egy ölelés? Az ölelés nem egy testtartás sem egy alakzat, hanem egy TÉR. Egy olyan tér. Ahol kölcsönösen kapcsolódunk egymáshoz, egy intenzív és intim kommunikáció tere. Ebben a térben egy igen mély kapcsolódást élhetünk meg a másik személlyel, vagy néha mélységes magányosságot. Nincs olyan hogy “helyes ölelés”, hanem vannak ölelések, amelyek egy adott stílushoz, táncdinamikához, adott testformához, esztétikai megjelenéshez, attitűdhöz, karaktertípushoz, adaptálódnak. A változatosság ellenére, három fontos tényezőt különböztetek meg amelyek együtt mind hozzájárulnak a jó öleléshez, táncstílustól függetlenül.

Az első a kényelem. A kényelmes ölelés azt jelenti, hogy tiszteletben tartja az anatómiádat, lehetővé teszi, hogy egy aktív, még természetes, feszültségmentes, erőlködésmentes tartásban maradjunk. Azt is jelenti, hogy a táncpartner anatómiáját és kényelmét is figyelembe veszi. A vezetők számára azt jelenti, hogy elegendő mozgásszabadságot biztosítanak a követő számára, anélkül, hogy a partnert a saját testtartásából kibillentenék. Egy kényelmes ölelés, nem nyomás vagy feszültséggel jellemezhető, hanem mint egy élő szervezetnek: szüksége van lélegezni. Egy követőnek a kényelmes ölelés létrehozásában fontos tényező, hogy nem rakja át a saját súlyát a vezetőre, nem használja őt támaszként a pivotoknál (forgás), nem kapaszkodik belé nehezebb helyzetekben. Egy kényelmes ölelésben mindkét fél a saját tengelyében van, még egy dőltebb milonguero tartásban is felelősek a saját egyensúlyuk megtartásáért és a testsúlyáthelyezéért. A kényelmetlen ölelés az elsődleges oka a táncelutasításoknak, vagy felkérés elkerülésnek.

A második tényező a hatékonyság. Egy hatékony ölelés elsődleges funkciója: közvetítse és befogadja az impulzust. A hatékonyság attól függ, hogy hogyan szeretnél táncolni, a stílusodtól, az eszköztáradtól, a táncban létrehozott dinamika intenzitásától. Ezért van az, hogy a színpadi tangóban az ölelés jóval szilárdabb, merevebb mint a társas tangóban például: előtérben helyezik az emeléseket, ugrásokat és nagyon gyors mozdulatokat. A tangóban az ölelés, nem téveszthető össze a kapcsolódással: a kapcsolódást a teljes lényünkkel hozzuk létre, ez tartalmazza az ölelést is. A tangóban a táncpartnerek érintés nélkül is kapcsolódhatnak agymással, az ölelés ennek a kapcsolódásnak csak a “fizikai jellege”.

Megtanulni a hatékony ölelést nehéz feladat, úgy férfinak, mint nőnek. A nehézség a finomságban rejlik, ahhoz, hogy tényleg hatékony legyen az egész testeddel jó kapcsolatban kell lenned, tudnod kell hogyan tartsd a kapcsolatot a talajjal, hogyan válts testsúlyt, és ezzel együtt mindvégig kapcsolatban maradj a partnereddel. Egy hatékony ölelésben, apró mozdulatok és a finom érzéseket kell működtetni. Tekinthetünk rá úgy, mint amikor egy pohárban a vizet megmozgatunk: ha erősen mozdítod a víz kilöttyen a pohárból, de ha óvatosan mozdítod a megfelelő pillanatban akkor sok apró mozdulatot hozhatsz létre a víz felületén. Mindezt érdemes képek, szándékok és irányok szintjén működtetni, semmint mechanikai manipulációval. Sok táncos, sok haladó táncos is, még mindig úgy látja az ölelést mint  “egy törzs, aminek van két keze arra, hogy megtartsa a másikat” és nem úgy mint valami ami túllép fizikai testünk dimenzióján. Éppen ezért sokaknál az ölelés funkcionális szereppel bír, de nem hatékony.

Az ölelés az első dolog, amire felfigyelsz, a táncos “alaptulajdonsága” és a leggyakoribb, hogy “a férfi fogja a nőt és mozgásba lendíti” ez egy nem hatékony alapelv, elsősorban igen sok felelősség van a vezetőn, másodsorban elveszi a nőtől a felelősséget. Ahhoz, hogy megértsük az ölelés hatékonyságát fontos tudni, hogy ez mindkét félnek EGYFORMÁN felelőssége. Az ölelésben végzett belső munkát szintén fontos nem összetéveszteni a formával/alakzattal. Másolva a példaképeid ölelését, nem fogsz ugyanúgy táncolni.

A harmadik az emberi tényező (emberi tulajdonság), amitől minden ölelés egyedi. Másolhatsz egy másik táncost, bármiben, de az ölelésben mindig magad leszel. Az ölelésedre hatással van a személyiséged, a tapasztalatod és az, ahogy érzékeled magad és a külvilágot. Az ölelésed visszatükrözi azt is, ahogy magadról és másról érzel abban a pillanatban, beleértve az aggodalmat, a bizonytalanságot, a vágyaid és a szándékod. És mivel a megosztott ölelés egy igen érzékeny terep, ezért a partnered is mindent fog érezni, akkor is ha ebben nem tudatos. Ha egy vezető a nehéz navigáció miatt stresszes ezt a követő érezni fogja. Ha egy követő bizonytalan a követési képességeit illetően, feszült lesz és nem lesz jelen a partnerrel.

A te emberi tényeződ a személyiség tulajdonságain alapszik, ami igen szerteágazó. Sokszor definiáltak orosznak az ölelésem miatt. Gyakran elhangzik, hogy az orosz (szláv) nőknek mély az ölelésük és az argentin férfiaknak nagyon intenzív az ölelésük. Történetek szólnak az argentin nők “erőteljes öleléséről” és a török férfiak lábsöprő öleléséről egyaránt. Mindig óvatos vagyok a sztereotípiákat illetően, mi emberek messze bonyolultabbak vagyunk semmint nemzeti vagy kulturális kategóriába sorolhatnának. Néha ezek a sztereotípiák igazak, máskor nem. Ha egy olyan kultúrából érkezel, ahol azt a támogatást kaptad, hogy fizikailag tedd magad vonzóvá, hiszen így vonzód be az ellenkező nemet, akkor ezzel az attitűddel jobban vagy tehát ez a viselkedés forma az ölelésben egyfajta csábításként jelenik meg. Ha egy olyan kultúrából érkezel, ahol az érzelmek kifejezése nem volt megengedett, de te érzelmileg kifejező személy vagy, így a te ölelésed a te személyiségedet fogja tükrözni és nem a környezetét ahonnan érkezel. Azt hiszem, hogy a férfiak esetében, az ölelés intenzitása, sokszor abból a szükségletből fakad, hogy megelőzzék azt, hogy a követő kibillenjen a tengelyéből séta közben. Amikor egy nő hozzászokik, ahhoz hogy ily módon segítve van, akkor természetesen ebbe az ölelésbe szereti újra és újra találni magát.

Az emberi tényező hiányokat kompenzálhat a kényelem és a hatékonyság terén, vagy ellenkezőleg teljesen tönkre is tehet. Ha az ölelésed ügyetlen és nem hatékony, de egy tiszta melegszívű nyitott, szenvedélyes személy vagy még mindig jó tapasztalás lesz veled a tánc. Ha az ölelésed tökéletesen kényelmes, de egy hideg távolságtartó attitűddel rendelkezel, a partnered nyomorultnak (félszegnek) fogja magát érezni hiába a jó teljesítmény. Az ölelés az amikor a partnered ráérez az érzelmeidre és arra ahogyan a zenét értelmezed. Ha egy szám tűzet ébreszt benned az rögtön megérződik az ölelésedben.

Van egy másik tényező, ami néha megjelenik a tangó ölelésben: a csábítás. Néha összekeveredik az emberi tényezővel, holott ez csak része annak. A csábítás nem teszi az ölelést kényelmesebbé funkcionálisabbá csak “elektromosan telítettebbé”. Ha kedvelsz egy személyt és el tudod fogadni a neked szentelt erotikus figyelmét, ez adhat egy más jellegű tapasztalást. Ha az erotikus töltés igen erős maga a tánc a második helyre kerül. A tánc TAPASZTALAT lehet mélységes boldogság, azoknál a pároknál, ahol a cél nem annyira az, hogy együtt táncoljanak, hanem hogy egységben legyenek a táncban. Mégis nagyon óvatosnak kell lenni az öleléssel amikor erotikus töltetet viszel bele, hiszen partnered lehet hogy befogadja ám lehet, hogy ellenkezőleg kellemetlenül érzi magát benne, vagy unatkozik. Az ölelés, különösen közeltartásban, kényes ügy, egy intim környezet ami nagyon könnyen fojtogatóvá, kellemetlenné válhat.

Végső soron a szándékod, amit az ölelésben közvetítesz, az határozza meg, hogy szívesen van veled, vagy magányosan érzi magát az ölelésben a partnered, (meg)ítélve, vagy elfogadva érzi magát. Van egy alapvető cél ami segít létrehozni a kommunikációban egy jó áramlást függetlenül attól, hogy mennyire vagy képzett táncos. Ez egy “üzenet” amit a partner közvetíthet a másiknak az ölelés létrejöttekor és táncközben. A vezető (férfi) irányából így szól a követőnek (nőnek): “bízzál bennem” és a  követő irányából ez áramlik vissza a vezetőnek “bízom benned”.

Miért ilyen fontos a bizalom? Ennek egyértelműen a nemi szerepekhez van köze.

Ha a férfi figyelme túlságosan a saját lépéseire, mozgására tevődik a követő azt fogja érezni akaratlanul is hogy eszközként használják. Az lesz a fontos, hogy a lépések “működjenek” és amikor nem ez van ezt mindkét fél érzi és “hibázik”. Ha e helyett azonban a vezető teljes figyelme a követő mozgására irányul és a “TÖRTÉNÉSRE” akkor már nem releváns ha a lépések (technikai munka) és a “hibák”, megszűnnek akkor ezek ez úgynevezett hibák a közös improvizáció részévé vállnak. Ha a követő figyelme túlságosan arra irányul amit ő “olvas le” a vezető szándékából és igyekszik tudatosan “kivitelezni” elfelejti az alapfeladatát, ami az hogy azonnal reagáljon a vezető javaslatára teljes bizalommal és “MOZGÁSBA LENDÜLJÖN”. A vezető ezért azt kell éreztesse a követővel, hogy tudja mit csinál és, hogy jól fogják érezni magukat együtt, védelmezi őt a váratlan helyzetekben. A követő így teljesen átadhatja magát a saját szerepében miközben és ezzel együtt reagálhat a vezető javaslatára, úgy hogy önmaga marad, és hagyja mindvégig, hogy a vezető kifejezze szándékát. A tánchoz, követő szerepben félelemmentesnek kell lenni, ebben segít a vezető az előlegezett bizalmával. Ha a követő nem táncol, a vezető sem tud táncolni. Egyik legjobb érzés amit a követő ajándékozhat a vezetőnek a kifejezés “TELJES SZABADSÁGA”. A teljes szabadság nem jelenti a szabadságot a követőtől, hanem a teljes “egységet” a követővel, mindezzel együtt két különálló egyént. Ebben az értelmezésben a szabadság érzése a felajánlott javaslatok megéléséből származik, ami nyilvánvaló a követő számára, amit erősíthet és továbbfejleszt. A tangó egy kommunikáció ezért, ahhoz hogy kielégítő legyen, az egyik fél el kell kezdje a másiknak meg értenie kell a gondolatot  ahhoz, hogy továbbvigye. Az egyik legjobb érzés amit a vezető nyújthat a követőnek a TELJES FIGYELEM. Sokszor hallom nőktől, “kívánom, hogy ne próbáltuk volna ki az összes lépést, hanem egyszerűen velem lett volna”, ami nem azt jelenti, hogy a nő nem élvezi a tangóban a lépéseket, hanem csak annyit jelent, hogy nem szereti, ha eszközként használják. De ebben nincsen ellentmondás? Hogy lehet a vezetőnek a teljes figyelme a követőn, ha mindaz amire vágyik a saját önkifejezése? Pontosan ez a lényeg. A követő mozgása a vezető (ön)kifejezése. Ha a vezető ezzel tisztában van, akkor minden érthetővé válik. Ez azt is megmagyarázza, miért egyes vezetők azt állítják, hogy tudnak úgy táncolni, ahogy a követő szeretné, mert az összehangolt figyelem olyan jól tud működni, hogy megérzik a követő “belső igényét” ahogy értelmezi a zenét és játszik az energiákkal, mindezt képesek elsőre megérezni, azt ahogy a követő szeretné kifejezni magát.

Elméletileg három tényező (kényelem, hatékonyság, emberi tényező) elválaszthatatlannak tűnnek, pedig a valóságban nem így van. Egymást befolyásolják, néha kiegészítik. A kényelmes ölelés nem feltétlenül hatékony, a hatékony ölelés általában elég kényelmes. Az emberi tulajdonságok mint figyelem, érzékenység, segítenek abban, hogy hatékonyabb legyen az ölelés, hiszen ezáltal tudatosabb vagy a partner mozgására. Egy kényelmes ölelés általában szép emberi tulajdonságokkal jellemezhető, mert tiszteletben tartja a partner testtartását. Az ölelés a tangóban egy bonyolult és kihívást jelentő téma tanítóknak és tanulóknak egyaránt, de ugyanakkor lenyűgöző. Egyre több táncos vallja világszerte, hogy a játék-tér része lehet a lépés, de az otthonunk az ölelés és ez ahová visszavágyunk minden egyes alkalommal.

Recent Posts

Leave a Comment

Contact Us

We're not around right now. But you can send us an email and we'll get back to you, asap.

Start typing and press Enter to search