Miért nehezebb vezetni mint követni, és hogyan lehetne ez igaz?

A joymotion dance egyik figyelemre méltó blog bejegyzése, eredeti  szöveg itt található: http://joymotiondance.com/balancing-lead-follow/ (magyar nyelvre fordította: Benő Évi)

Miért nehezebb vezetni mint követni, és hogyan lehetne ez igaz?

Állandóan ezt a kijelentést hallom: „A vezetés nehezebb, mint a követés.” Néha védekezően, máskor a jogosult szerepéből, „de csak az elején a kezdő és a középhaladó időszakban”, mindig egy szempontból megközelítve, hogy a vezetés több készséget igényel, több figyelmet mint a követés.

Ez rendben lenne, ha igaz volna, de ez nem igaz, és ez a téves hit torzítja a vezetés és a követés valódi természetét, és negatív hatással van táncpartnereinkre és közösségeinkre. Tehát a valóságban miért nem nehezebb vezetni mint követni? Ha a vezetés nem nehéz, miért tűnik úgy? És mit tehetünk azért, hogy helyreállítsuk az egyensúlyt?

Miért NEM nehezebb a vezetés mint a követés?

Amikor táncos készségekről van szó, négy dolgon a fókusz: szókincs*, zeneiség, improvizáció és navigáció. Gyakran gondolunk ezekre a dolgokra a vezető szemszögéből, figyelmen kívül hagyva a különböző, de ugyanolyan kihívást jelentő készségeket, amelyek a követőt érintik. Miközben a vezetőknek többet kell megtanulniuk pl. a kezdeményezésről van legalább három olyan terület, ahol a követőnek kell többet tennie:

1.A követőnek nagyobb szókincsre van szüksége mint a vezetőnek. Mivel a vezetők felelősek annak eldöntéséhez, hogy milyen szókincset használnak és ebben előre kell gondolkodniuk, és dönteniük. De pontosan ez a döntéshozatali felelősség adja meg nekik azt a szabadságot, hogy csak olyan szókészletet vezessenek, amellyel kényelmesen érezik magukat. A követőknek viszont készen kell állniuk arra, hogy kövessék a szókincs sokféleségét, az összes vezetőjük szavát, beleértve azt a szókincset is, amely teljesen ismeretlen.

2.A követők több mozgás, egyensúly és időzítési helyzetben kerülnek. A legtöbb tánc struktúrája miatt a követők többet mozognak és több kört, forgást és pörgést végeznek. Ez kapcsolódik ahhoz, hogy valaki más elképzeléseit teljesítik, nem pedig a sajátjukat hozzák létre ez azt jelenti, hogy egyensúlyuk és az időzítésük sokkal nagyobb feladat. Azok a vezetők, akik kipróbálják vagy megtanulják a követő szerepet, meglepődnek, hogy milyen fizikai igénybevételt jelent ez a szerep. A szellemisége, talán ugyanaz, ha nem is szó szerinti értendő: Ginger Rogers mindent megtett, amit Fred Astaire tett, de hátrafelé és magas sarkúban (https://www.youtube.com/watch?v=mxPgplMujzQ).

3.A követőknek jobban kell fejleszteni az ellenállás és az értelmezés készségét. A követőknek művészien kell fejleszteniük két látszólag ellentétes készséget: aktívan mozogjanak a térben, mindezt zenére, ugyanakkor gátolják (háttérbe helyezzék) saját mozgásukat, zenei ízlésüket, tendenciáikat, vágyaikat. Sokszor fordítjuk le ezt úgy mondván “ne gondolkozz”, de a vezetők akik gyorsan megtanulják a követést, rájönnek, hogy ez a nagyon aktív hallgatás konkrét készségeket igényel. Tehát a követőknek zökkenőmentesen kell értelmezniük és végrehajtaniuk a másik személy ötleteit, térben és időben, úgy mintha a sajátjaik lennének.

Miért TŰNIK nehezebbnek a vezetés? A tanulás kezdeti szakaszában a vezetés valóban meredekebb tanulási görbével rendelkezik. Ezt a meredekebb tanulási görbét látjuk, és gyorsan arra következtethetünk, hogy a vezetés természeténél fogva nehezebb. De ennek a tanulási görbének három olyan rejtett oka van, amelyeknek semmi közük nincs a vezető nehézséghez:

1.A férfiak kevésbé nyitottak a táncos élményekre és nagyobb valószínűséggel vannak bizonytalanságaik a táncról. Az elsődleges ok, amiért a vezetők tanulási görbéje meredekebb, nem azért, mert a vezetés természeténél fogva nehezebb, hanem azért, mert férfiak azok, aki elsősorban vezetnek. És sok férfinak felül kell kerekednie valami olyasmin amin a nőknek nem kell: egy olyan kulturális poggyász az életében, amely elriasztotta, rágalmazta és/vagy tiltotta tánc mozgalmat, a „férfiasság” védelmében. Egy életen át felhalmozodó számtalan explicit vagy implicit információ, mely jelentős fizikai, szellemi és érzelmi kudarcot hozz létre és amelyeknek okán a tánc tanulás sokkal nagyobb kihívást jelent. Ez természetesen nem mindenki számára igaz. De mérlegelni kell a tanulási görbék értékelését.

2.Olyan kulturális hozzáállásunk van, miszerint a vezetés fontosabb, jobban érintett és nehezebb mint a követés. A mi kultúránkban vezető szerepben lenni fontos és értékes dolog, míg a követés gyenge és nem kívánatos. Ez a kulturális attitűd megjelenik a tánc világában is, létrehozva ezzel a valóságot: így az órákon a vezetőkre jobban figyelünk, ami egy aránytalan megosztáshoz, oktatáshoz vezet, valamint nagyobb bizalmat adunk a vezetőknek. Eközben követőnek azt mondjuk, hogy ne aggódjanak, ne gondolkodjanak, vagy egyáltalán nem foglalkozzunk velük, “támadjuk” őket azért az erőért amit a táncba be tudnak hozni. Mindkét szempont nehézséghez vezet és passzivitást hordoz, vagy akár a lustaság érzését követi. Ez a kulturális elfogultság is hozzájárul a következő pont tárgyához:

3.Órákon a vezetők készségeinek a fejlesztésén a hangsúly, és nem fektetünk hangsúlyt a követők készségeinek a fejlesztésére. Mivel a férfiak gyakran hátrányos helyzetbe kerülnek, és mivel úgy látjuk, hogy egyre nehezebbé és fontosabbá válik, olyan módon tanítunk, amely a vezetők felé irányul. Sok esetben, ha nem is, a legtöbb óra egyetlen szókészletre koncentrál, ami egy igazi helyzetet teremt a vezető számára, de nem a követő számára. Mivel a követőket nem motiválták a fent felsorolt három képzettségi területen, úgy tűnik, hogy sokkal sikeresebbek a táncórákon, mint valójában a táncestek tágas világában, megerősítve azt a téves elképzelést, hogy a követés könnyebb, mint a vezetés.

Az eredmény?

A fenti három dolog miatt nemcsak a vezetés tűnik nehezebbnek, de nehezebbé is válik. A tudatunk létrehoz egy olyan valóságot, amelyet nap mind nap a tánc órákon és a közösségekben látunk:

• A kezdő vezetők feszülté és stresszesé vállnak, miközben a követők passzívak és érdeklődést vesztettek lesznek.
• A táncban a szerepek kiegyensúlyozatlanok lesznek, ami túlműködő vezetőkhöz és alul reprezentált követőkhöz vezet.
• A követők hajlamosak arra, hogy abbahagyják az órákon való részvételt, és a táncukat csak egy bizonyos szintig fejlesszék. (Néha ezt a tendenciát ellensúlyozza a nők többlete a közösségben, és arra készteti őket, hogy inkább tanuljanak többet, és ne kevesebbet, hogy versenyezzenek a táncokért.)
• Számos követő tanulja meg a vezetést, de nagyon kevés vezető aki komolyan tanulmányozza a követést, ez egyensúlytalanságot eredményez a partnerek között.
• Különböző szabványok léteznek azokra a vezetőkre, akik önállóan tanítanak, vagy duóban elsődleges tanárok, mint azok a követők, akik ugyanezt tennék. A vezető (férfi) tanárok, akik tanítanak, sokkal értékesebbek, mint követő (nő) tanárok akik tanítanak. A vezetői tanárok sokkal kevésbé képzettek a követő képességekre, mint fordítva, ami tovább erősíti a követőre szánt figyelem hiányosságát.

Hogyan legyen másként?

Hozzuk egyensúlyban a két szerephez szóló gyakorlatokat. A tanárok óriási befolyást gyakorolnak a tanulókra, így a közösségben is, abban ahogy ők értik és tapasztalják a vezetést és a követést. Íme hat javaslat ahogy a tanárok ösztönözhetik a szerepek teljesebb és kiegyensúlyozottabb fejlődését:

1.Tedd egyenértékűvé a visszajelzéseket mindkét szerep tekintetében. Figyelj az órákon adott visszajelzések mennyiségére és sorrendjére. Adj egyenlő mennyiségű visszajelzést a vezetőknek és a követőnek, és ne tedd mindig előre a vezető a visszajelzését, csak azért mert a kezdeményezés nagyobb fontosságot vagy prioritást jelent. Gyakran úgy gondoljuk, hogy a vezetőnek kell elsőnek lennie vagy neki van szüksége legtöbb oktatásra, mivel nála a kezdeményezés, de Lindy tanára, Nathan Bugh megkérdőjelezte ezt a logikát:

Amikor a tanulásról van szó és a vezetés/követő képességek megismerése történik, a követő technikája sokkal magasabb prioritású, mint a vezetőé. Táncos képessége, tudatossága, ereje, egyensúlya, padlóhasználata stb. Azok az elemek, amelyekből a következő képesség és a vezető vezető képessége származik. Ő a logika kezdete a táncban. Az órán a követők felhatalmazzák a vezetőket, hogy tanuljanak. A vezetők a fejlődésüket azon eredmények alapján ítélik meg amelyeket a partnereik megtestesítenek. A követők a vezető/követő folyamat középpontjában állnak, és már követniük kell még mielőtt a vezetők vezetnének.

2.Az aktív és a passzív igék egyensúlya mindkét szerephez. Egyensúlyozd azzal a vezető és követő szerep viszonyát, hogy aktívabb igéket használsz a követőkhöz és a passzívabb igéket a vezetőkhöz. Más szóval, hangsúlyozzátok a vezető követői szempontját és a követő vezetői szempontját. Ha így egyensúlyozom a párbeszédet, észreveszem, hogy a partnerek között sokkal jobb lesz a kapcsolat. Néhány példa? Az órán gyakran vezetőket arra biztatom, hogy “a követő lépését kövessék”. Momo Smitt és Courtney Moore egy tangó órán, arra biztatták a követőket, hogy érezzenek rá a vezető vezetésére, és vigyék oda őt ahová érzik, hogy megszeretne érkezni.

3.Kerüld az olyan változatlan elemek tanítását, amelyek nem adnak feladatot a követőknek. Amint azt az előző rész 3. pontja említi, sok táncórán egy statikus szókészletet tanítanak, amely nem vonja valójába be a követőket, hogy gátolják, értelmezzék vagy megválaszolják a különböző egyensúlyi és időzítési igényeket. Az egyszerű és kezelhető mozgás elemek oktatása, ezek időzítése, térbeli megjelenése, elengedhetetlen ahhoz, hogy a követők fejlesszék az ellenállást és értelmezzék a mozdulatot, semmint a mozdulat megelőlegezésén dolgozzanak. Ez egyben hatékonyabb mód arra, hogy a vezetőket igazán vezetni tanítsuk. Ez a forma lehet kihívás a követőknek, ugyanakkor stressz mentesíti a vezetőket miközben értékes készségeket fejleszt ki mindkettő számára.

4.Használj olyan gyakorlatokat, ahol a követő meghatározza az időzítést vagy a mozgást. Homer és Cristina Ladas egyik kezdő tangó műhelyükön egy olyan gyakorlást mutattak, ahol megtanították a követőket, hogyan lépjenek egy keresztet, és hagyták, hogy akkor lépjék amikor ők szeretnék, ez egy szándékos „hiba”. Így a vezetőnek, érezni kellett amikor a kereszt történt, és ehhez kellett a vezetésnek alkalmazkodnia, így a vezető kísérte a követőt. Amikor elkezdtem használni ezt az egyszerű gyakorlatot, mielőtt a teljes keresztet megtanítom megértettem, hogy a keresztet mind a vezetők, mind a követők ebben a formában gyorsabban és hatékonyabban tanulják meg. A vezetők meghallgatták követőket, akik inkább szervesen, mint mechanikusan vezetik a keresztet. A követők sokkal aktívabbak voltak abban, hogy egyensúlyt és időzítést alakítsanak ki a vezető által biztosított keretek között.

Az ehhez hasonló gyakorlatok hangsúlyozzák a vezetés nem mint irányítást hanem ennek követői együttműködő aspektusát (lásd 2. pontban), elég kézzel fogható módon. Ezáltal egyensúlyba hozva a két szerep által megkövetelt felelősséggel és készséggel, így csökkentve a vezetőkkel szembeni stresszt és felhatalmazva a követőket, miközben hatékonyabban fejleszti mindkét fél a képességeit.

5.Nézd meg az erőről és felelősségről szóló közös véleményeket. Azonkívül, hogy nem igaz, sok olyan közös állítás, ami a táncórán elhangzik, vagy a táncparketten hallunk, hozzájárulnak a két szerep viszonylagos nehézségéhez és fontosságához kapcsolódó tévhitekhez:

• „Mindig a vezető hibája”, úgy tűnhet, mint egy szelíd kijelentés, de azt jelenti, hogy a vezető irányítás alatt áll, és a követőnek nincs felelőssége vagy ereje.
• „Ne gondolkodjon, csak kövessen” mindkettő zavaró és alábecsülõ, ösztönözve a követőket, hogy legyenek passzívak és aláértékeljék a követéshez szükséges képességet/vagy ezek fejlesztését magukban. Ugyanúgy mondhatnánk, hogy „ne gondolkodjon, csak vezessen”, mivel mindkét szerepben a táncosoknak ki kell fejleszteniük a képességüket, hogy érezzék magukat és mozogjanak, ne pedig túlságosan is a fejükbe kerüljenek. A legjobb, ha, mindkét szerepnél kihangsúlyozzuk az érzelmi és a mozgás képesség fejlesztésének konkrét módjait, nem pedig a elbizonytalanító utasításokat adunk.
• A vezetők felelősek a “táncparketten a navigációért” pontosabban úgy lehetne mondani, hogy „a vezetők tudatosabban felelősek a táncparketten a navigációért”, mivel a követő az ellenállás, értelmezés és a mozgás időzítésének, egyensúlyának, méretének és alakjának pontos szabályozására képes, ez fontos tényező a partnerségben, ahol jó navigáció van. Bár mindkét kijelentés technikailag igaz lehet jobb, ha a konkrét készségekre összpontosítunk, semmint olyan általános kijelentéseket tennénk, amelyeknek nincs gyakorlati értéke, és csak arra jók, hogy a szerepek közötti káros sztereotípiát erősítsék.

6.Kérdez többet a vezető tanároktól a követő készségeiről. A két szerep tanításakor kétszeres követelmény van: azok a vezetők, akiknek kevés a készségük a követésre teljesen elfogadottak, míg a középszintű és a haladóbb vezetők tapasztalják, hogy nem veszik őket annyira komolyan mint önálló tanárokat, szemben a párban tanító kezdőbb tanárokkal. A követők akik tanítanak, nagy felelősséget éreznek arra, hogy meg tanulják a vezető szerepet, ami nem egy rossz dolog. De a vezetők akik tanítanak ideje több felelősséget vállalniuk és fejleszteni a követő oldalukat. A táncot tanulóknak is érdemes újragondolniuk a tudatalatti kettős szabályaikat, ami távoltarthatja őket egy adott nemű és szerepet ismerő tanártól, aki hasonlóan hatékony

*a szókincs: jelen esetben a figurakészletet, a tangóban alkalmazható mozgás elemek tárházát jelenti